Néhány éve egy nagy, nyitott irodában dolgoztam, teljesen különböző sportélettel rendelkező emberekkel. Volt, aki minden nap úszni járt, időről-időre mégis becsípődő derékkal küzdött. Voltak középkorú férfi kollégáim, akik heti kétszer jártak focizni munka után, persze bemelegítés és nyújtás nélkül. Voltak kolléganők, akik akkor épp semmit sem tudtak sportolni, mert a családi kötelességek mellett egyszerűen nem maradt rá idejük. Egy dolog azonban mindenkinek közös volt: mindenük fájt.
Mivel ekkor már két ízületi kálvárián is túl voltam, mindig elmeséltem a történeteimet, és úton-útfélen javasoltam nekik, hogy jógázzanak, nyújtsanak. A kollégák udvariasan meghallgatták a hegyi beszédem, majd élték tovább az addigi életüket. Mígnem egy nap egyikük megkért, maradjunk bent munka után, és mutassak neki pár nyújtó gyakorlatot az egyik tárgyalóban. Az egy főből néhány hét alatt tizenöt lett, és így alakult ki az első kis “office stretching” csoportom, akik lelkesen várták a csütörtöki munkaidő végét, hogy jöhessenek nyújtani. Ekkor azonban éreztem a szakmai tudásom hiányosságait, ezért elvégeztem a Strape Therapy Stretching instruktori képzését, valamint a Purnam 200 órás Hatha Jógaoktatói képzését is.