Namaste, jógagyakorló!

Én és a kis csoportom várunk a terem előtt, hogy véget érjen az előző óra, és elfoglalhassuk jógabirodalmunk a következő 60 percre. Végre nyílik az ajtó, és a folyosó zsizsegő hangyabollyá változik, ahogy keverednek az előző óráról távozó és a most érkező jógagyakorlók.  Kiterítjük matracainkat, ráhelyezzük a meditációs párnát, és kényelmes, keresztezett ülésben megkezdjük az óra eleji elcsendesedésünket. 

Befelé irányítjuk figyelmüket, megfigyeljük a légzésünk, elengedjük a nap történéseit és eseményeit. Elmondjuk mantráinkat és céljainkat, majd összezárjuk kezeinket a mellkas előtt, meghajlunk, és elhangzik az a bizonyos szó… Namaste! Ekkor jön a kínos csönd. Innen-onnan hallani valami suttogásfélét: “Namas….”. Szóval mi is ez a Namaste, és mikor mondjuk?

A szanszkrit eredetű szó jelentése “isteni énem meghajol az isteni éned előtt”. Ez egyfajta tiszteletadás jógagyakorló társaink és oktatónk, gurunk előtt. Amikor előrehajlunk, és kimondjuk a szavakat, szellemileg is megérkezünk a matracunkra, a jógaóránkra. 

A Namasté kifejezés azt szimbolizálja, hogy minden egy. Megerősít bennünket abban, hogy a külsőségek ellenére mind egyformák vagyunk. Amikor szétnézek a teremben, nem férfiakat és nőket látok. Nem fiatalokat és időseket. Nem vékonyakat és teltebbeket. Nem szépeket és csúnyákat. Jógagyakorlókat látok, akik mind ugyanazzal a céllal érkeznek a jóga órára: hogy jobban érezzék magukat. Tisztelgek hát mindannyiótok előtt, amiért eljöttök, hogy velem gyakoroljatok. Ezért kimondom a szót: Namaste. És most ti jöttök. Ismételjétek utánam: Namaste! 

Olvasnál még? Csatlakozz Facebook oldalamhoz, ahova naponta kerül ki új tartalom, és ne felejts el feliratkozni a hírlevelemre! ⬇️