Mit teszek a Földünkért jógiként?

Jógiként, jógaoktatóként úgy érzem, fokozottan felelős vagyok a környezetünk egészségének megőrzéséért. Hiszen egy igazi jógi környezettudatos, nem és termel szemetet. Megújuló energiát használ, napkollektorral tölti a telefonját és esővízzel öntözi a másfeles panel konyhaablakában nevelt növényeit. 

Egy igazi jógi vegetáriánus és csak bio termékeket fogyaszt, lehetőleg helyi termelőktől – vagy attól, aki annak mondja magát. Egy igazi jógi tudatos fogyasztó, és nem vesz meg semmi olyat, amire nincs szüksége. Nincsenek felesleges ruhái, vagy színes és csillogós tollai.

Egy igazi jógi a piedesztára állított tökéletesség mintaképe, akihez a környezetvédők ódákat zengenek. Egy igazi jógi a Föld napja úttörője lehetne, a tüntetések első sorában büszkén verhetné példaértékű mellét, de mégsem teszi. Hiszen egy igazi jóginak a szerénység a legfőbb erénye. 

Ha ezek alapján teszem fel magamnak a kérdést, hogy én igazi jógi vagyok-e, a válasz természetesen nem lenne. Mégis annak tartom magam, bár egy köznapibb formában.

Ma, a Föld napja alkalmából leültem, és átgondoltam, én mit teszek a Földünk egészségének megőrzéséért. Sosem tartottam magam különösebben környezetvédőnek, mégis szép lista kerekedett a végére. 

Nem élek szemétmentesen. Tök jó lenne szemétmentesen élni, iszonyú büszke lennék magamra, ha sikerülne. De tapasztalatom szerint ezt elég nehéz kivitelezni egy átlagos háztartásban, pláne ha olyan helyen élsz, ahol nincsenek csomagolásmentes boltok.

Én viszont szelektíven gyűjtöm a szemetet: a kertben van komposztáló a szerves hulladéknak, és Szegeden szerencsére ingyenesen elszállítják a “sárga kukába” elhelyezett, MEGTISZTÍTOTT műanyag, fém és papír hulladékot. Igen, ez azt jelenti, hogy minden csomagolóanyagot elmosogatok, mielőtt azt a kukába helyezném. 

Viszont ezek után már csak az üveghulladék az, amit a hagyományos kukába kell dobnom, de a visszaváltható italos üvegeket mindig beváltom. Ruhaneműt, textíliát sosem dobok ki. Mindig mindent eladományozok. 

A boltba vászonszatyorral vagy a klasszikus garabollyal járok. Több kulacsom is van, amiből egy mindig nálam van, és azt töltöm újra csapvízzel. Műanyag üveges vizet, üdítőt csak legvégső esetben vásárolok.

Tavasztól őszig leparkolom az autót, és kerékpárral járok. Idén látványosan kevesebb a szmog, és tekerés közben csak kapkodom az orrom, annyi jó illatot érzek.

Irigylem azokat az idős embereket, akik képesek szinte teljesen önellátóak lenni. Ismerek egy olyan öreg házaspárt, akik maguk termelik a zöldséget és gyümölcsöt, amit elfogyasztanak.

Egy falubéli ismerőstől veszik a friss tejet, amiből aztán mama csinál vajat és tejfölt. Sajtkészítéssel csak azért nem próbálkozik, mert azt az ismerőse megcsinálja, neki már csak meg kell vennie. 

Viszont mama tésztát is sodor, és kenyeret is süt. Minden télen disznót vágnak, év közben pedig tyúkot. Elképesztően jó lehet így élni – ha ez a munkád, vagy ha már nyugdíjas vagy. 

Egy igazi jógi is így élne, leszámítva a húst. De egy fő és egy mellékállás mellett jógi legyen a talpán, aki képes minderre egy akkora városban, ahol hetekig csak betonon sétálsz.

Igyekszem a közeli zöldségesnél, hentesnél és péknél vásárolni, de amikor időhiányban vagyok, és nincs időm elmenni négy különböző üzletbe, hogy megvegyem a vacsorának valót, akkor igenis beszaladok a helyi Lidl-be, aki szintén kizárólag helyi termelőtől vásárolja fel a kínált zöldséget és gyümölcsöt, de emellett meg tudok venni minden egyebet is.

Hogy szoktam-e olyat venni, amire nincs szükségem? Persze, hogy szoktam. A stúdióm lehetne teljesen üres, de én szeretem, ha jó illat van bent; szeretem, ha sok gyertya ég; szeretem, hogy van bent egy szőnyeg és pihe-puha, szőrös párnák a relaxációhoz.

Az aktuális pillanatban vagy élethelyzetben pontosan arra van szükségem, amit megveszek. Viszont nem halmozok fel felesleges dolgokat. 

Közel két éve, hogy nem kell eljárnom egy irodába dolgozni. Ennyi ideje nincs szükséges dolgozós, “csinos” ruhákra. Persze van pár, még azokból az időkből, amikor minden nap ki kellett rittyenni, de már nem vásárolok magassarkú cipőket és mintás harisnyákat. Most nincs ezekre szükségem. 

És hogy mi a helyzet a környezetvédelemmel? Nem vagyok Greenpeace tag, és nem ápoltam az ausztrál erdőtűzben megégett koalákat sem. Mégis vannak elveim. 

Nem dolgoznék például egy olyan cégnek, aki a termelés során bármiféle károsanyagot bocsát ki. Nem dolgoznék olyan helyen sem, ahol nincs esélyegyelőség, különösképp a nemek tekintetében. A nemi egyenlőtlenségnek már a legkisebb szikrájától is hatalmas lángra lobban bennem a nem éppen jógikus tűz.

Hány olyan patriarchális beállítottságú, erősen hímsoviniszta férfit láttál már, aki egyben vegán és hatalmas környezetvédő is? A számok azt mutatják, hogy aki képtelen egyenrangú partnerként tekinteni a nőkre, az bizony a környezete egészségére sem tud odafigyelni. Szóval vannak elveim.

És te mit teszel a Földanyáért? 

Ha vannak még tippjeid, saját praktikáid, vagy csak el szeretnéd mondani a véleményed, kommentben oszd meg velem gondolataidat!

Ne felejts el feliratkozni a hírlevelemre, mert hamarosan egy nagy meglepetéssel érkezem! Értesülj róla elsőként Te!