Zero Waste Konyha: háztartástan 2021-ben

Főzés közben irtózatos mennyiségű hulladék keletkezik egy átlagos magyar konyhában. A kis konyhai kukánk gyorsabban telik meg, mint a hűtőnk, ez pedig az őrületes tempóban emelkedő élelmiszerárak mellett kezd igazán bosszantóvá válni. A drágulás, a szeméttermelés és a konyhám reformja együttesen vezetett oda, hogy belefogtam a zero waste kitchen mozgalomba. Olvass tovább, és garantálom, hogy te is ki fogod próbálni!

Nagyjából 2,5 éve kezdtem el jobban odafigyelni arra, hogy mennyi szemetet termelek. Ekkoriban Ohio államban éltem, ahol Szegeddel ellentétesen nem volt kötelező a szemétszállítási díj fizetése. Ha valaki a környezettudatos életmódot és a szelektív hulladékgyűjtést választja, sok száz dollárt meg tud így spórolni évente. Elkezdtem hát én is jobban odafigyelni arra, hogy mit mibe csomagolok, és mit hova dobok. Igazán sajnálom, hogy nálunk Magyarországon ez nem választás kérdése, hisz így tényleg csak az gyűjti szelektíven a szemetet, aki tudatos környezetvédő.

Viszont a szokás megmaradt. Tudatosan kevesebb dolgot vásárolok magamnak, hisz tudom jól, előbb vagy utóbb szinte minden a kukában végzi. Mindig a saját bevásárlótáskámmal járok a boltba, és itthon is szelektíven gyűjtöm a háztartási szememet. A műanyag és fém csomagolást, pl. konzervet elmosva, tisztán dobom az itthoni szelektív kukába. A kommunális hulladék, például banánhéj, kávézacc és penészes kenyérsarok pedig jobb híján a kert végi komposztba kerül. 

Azonban még így is azt érzem, hogy rengeteg szemetet termelek, főleg a konyhában. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy bárcsak a kétezres évek elején tanítottak volna környezetvédelmet is a technika órákon! (Nekem még volt háztartástan modul, ahol például főzni és vasalni tanultunk, haha!) Ha húsz évvel ezelőtt eleve zero waste szemléletben tanultunk volna meg háztartást, konyhát vezetni, ma sokkal kevesebb szemetet termelnénk.

Zero waste: csökkentés, felhasználás, újrahasznosítás

No de mit is jelent a zero waste szemlélet? A HVG Kiadó Zero Waste Konyha című könyve szerint “a zero waste azt jelenti, hogy megpróbálunk fenntartható életet élni”; ezt az életstílust pedig három kulcsszó köré lehet felépíteni: csökkentés, felhasználás és újrahasznosítás. “A csökkentés azt jelenti, hogy nem vásárolsz többet, mint amire szükséged van. Az újrafelhasználás azt jelenti, hogy a legtöbbet hozod ki a maradékokból, így nem a kukában végzik. Végül, hasznosíts újra bármit, amit nem tudsz újra felhasználni!”

Ezekkel az alapelvekkel szerintem mindannyian tisztában vagyunk, és többé-kevésbé törekszünk is rá. A probléma azonban ott kezdődik, hogy azzal sem vagyunk tisztában, hogy mit nem tudunk. Fogalmam sincs például, hogy a megpucolt zöldségek héjával mit lehet kezdeni azon kívül, hogy hátraviszem a komposztba? Mivel nincsenek nyulaim vagy tyúkjaim, így nekik sajnos nem tudom odaadni. Gyakran előfordul, hogy egy-két zöldség megszottyad a hűtőben, és így már nincs kedvem nyersen elfogyasztani, kidobni viszont nincs szívem. Mihez kezdjek hát velük? 

Tele vagyok olyan kérdésekkel, mint hogy hogyan készítsek új ételt a maradékokból? Hogyan tároljam a megvásárolt élelmiszereket, hogy azok minél tovább elálljanak? Meddig menthető egy zöldség, és mikor kell tényleg komposztálni? Pontosan mi kerülhet a komposztba? Honnan tudom, hogy még fogyasztható-e hűtőnkben régóta árválkodó tojás és hús? Minden penész káros-e? Milyen ételeket lehet lefagyasztani? Hogyan rendszerezzem a hűtőnket, hogy kiszorítsam a pazarlást?

Biztos vagyok benne, hogy a kérdéseimre kapásból tudna válaszolni bármelyik étterem konyhafőnöke. Ez az iparág már évtizedek óta az újfelhasználás nagymestere, ám titkaikat féltve őrzik, hisz ha egy vendég megtudná, hogy újrafelhasznált élelmiszerekből készült az ebédje, az bizonyára kiakadna. Márpedig véleményem szerint az, hogy az éttermek kreatív módon próbálják csökkenteni a kukában landoló élelmiszerek mennyiségét, valójában nagyon is dícséretes.

Alapmű a pazarlásmentes főzéshez

Hogy kérdéseimre mégis választ kapjak, magamhoz vettem a már fent említett könyvet, amely abszolút hiánypótló a maga nemében. Olyannyira az, hogy a gyerekeimet biztosan az itt leírtak mentén fogom felnevelni a konyhában. A gazdagon illusztált könyv egészen az alapokkal kezdi az oktatást: hogyan vásárolj tudatosan? Hogyan kell bevásárló listát írni, és miért érdemes ellenállni a kihagyhatatlannak tűnő leértékeléseknek?

Megtudtam, mennyi mindenre jó egy tojás, egy citrom és egy banán; és most tanulom azt, hogyan kell a levágott salátavégből saját zöldséget nevelni. Nem túlzok, tényleg elkezdtem vele kísérletezni. Levágtam a salátaszív végét, beletettem egy tál vízbe, és három nappal később elindult a levelek növekedése. Hamarosan a kiültetési fáziba ér a kísérletem, így érdemes visszalátogatnod ehhez a bejegyzéshez pár hét múlva, ha érdekel, mi lett a vége.

A könyv nem csak elméleti alapelveket vonultat fel, de gyakorlati tippeket, és recepteket is mutat. A házi banánjégkrém és a megfáradt sütiből készült turmix fenséges pazarlásmentes desszertnek bizonyult. A szikkadt kenyér újraélesztése remek vendégváró tipp (csak spriccelj rá vizet, és tedd 150-170 fokos sütőbe néhány percre); az almacsutkát és kivihéjat tartalmazó smoothie-ból könnyű szemétmentes tízórai lett; a zöldségek héjából készült zero waste muffin pedig új kapukat nyitott előttem a sós muffinok világába.

Te is ismersz néhány ezekhez hasonló házi praktikát? Oszd meg velem és a többi olvasóval kommentben, hogy még több módon tudjunk spórolni a szeméttel!